Így nagy reményekkel indultam neki a filmnek. Noha már ott kezdődtek a problémák, hogy oké, hosszú az a két óra, de egy Anna Kareninát nem lehet belesűríteni ennyi időbe. Hát, nem is lehetett. Egyáltalán nem azt kaptam a filmtől, amit vártam.
Kezdjük a szereposztással: nem tagadom, hogy Keira Knightley jó színésznő, de nem erre a szerepre. Végig úgy viselkedett, mint egy kis csitri, egyáltalán nem éreztem felnőttnek erre a szerepre. Aaron Johnsont kifejezetten kedvelem, főleg a Savages óta, de valahogy Vronszkij sem így jelent meg előttem a könyv olvasása során. És ez a bajusz kifejezetten nevetséges. De egyébként az alakítása nem volt olyan veszélyes.
Elsőre talán nem tűnt fel, hogy Jude Law alakítja Karenint, de az ő színészi játéka kifejezetten tetszett. Pont azt kaptam tőle, amit vártam, ahogy a Kittyt alakító Alicia Vikandertől is. Ő pont olyan kislányos volt az elején, és pont olyan felnőtt lett a végén, ahogy annak lennie kellett. Levinről, azaz Domhnall Gleesonról inkább nem beszélnék, ő nem igazán váltott ki belőlem semmit.
Aztán maga a film. Hogy lehet egy fél Oroszországot, városokat, helyszíneket átölelő regényt egyetlen színpadra sűríteni? Nem egy színdarabként adták elő, ezt teljesen feleslegesnek, és rossz döntésnek tartottam. Egyszerűen nem váltott ki belőlem olyan érzelmeket, mint kellett volna, mert folyamatosan arra tudtam csak gondolni, miért egy színpadon kell ezt eljátszani?
Egyetlen jelenet van, ami már-már tökéletesre sikerült. Ez pedig a bál, amikor Vronszkij végre "meghódítja" Annát... A zene, a tánc, a játék, a vágás, a fények... ott minden tökéletes volt. Ezt tényleg így képzeltem el.
Sajnálom, hogy ilyen rosszul sikerült a film, nem hiszem, hogy Tolsztoj így álmodta meg 150 évvel ezelőtt... Remélem, hogy valaha lesz még ettől jobb feldolgozás is, de addig is elégedjünk meg ezzel... Egy biztos, hogy megnézem a kissé régebbi, Sophie Marcau-Sean Bean verziót is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése