Emberségből jeles!

Hihetetlenül rémes ez a nap, nagyon szét vagyok esve.
Nem elég, hogy rögtön egy kellemes veszekedéssel kezdhettem, még a legfontosabb, legjobb terveim is meghiúsultak.
Hihetetlen, hogy tegnap ilyenkor még mekkora lelkesedéssel vártam, hogy ma már a párommal lehessek, de hála a hóhelyzetnek ez még várat magára újabb egy hetet. Köszönöm, hóesés, köszönöm, időjárás.
Az valamennyire javítja a kedvem, hogy az ország a mai nap folyamán emberségből biztosan jelesre vizsgázott, hiszen a máskor folyamatos utálkozás, szidalmazás helyett csak segítségnyújtó szavakat hallhatunk/olvashatunk a legtöbb helyen.
Nagyon remélem, hogy nagyon hamar vége lesz ennek a helyzetnek, és valósak az időjárás-előrejelzések, miszerint holnap 0°C felé emelkedik a hőmérséklet, és hamar eltűnik ez a nagy mennyiségű hó... Mert ennyire már rég volt megbénulva az ország...

Cipő

Nagyon rosszul érint az, hogy meghalt Bódi László Cipő, a Republic frontembere.
Nem mintha személyesen ismertem volna, ahhoz sajnos nem volt szerencsém, de mindig is hatással voltak rám a Republic számai, és előszeretettel hallgattam őket, nem egy koncerten is jártam...
Tudom, hogy naponta százezrek halnak meg úgy, hogy senki nem foglalkozik velük, és nem az én tisztem sajnálni a halálát, hiszen neki is voltak rokonai, közeli barátai, akiknek sokkal jobban fáj az elvesztése, de úgy gondolom, belőlünk, rajongókból is távozott így egy darab...
Sajnálom...

Anna Karenina (1997)

Mint ahogy azt említettem, úgy döntöttem, megnézem az 1997-es feldolgozást is az Anna Karenina könyvhöz.
Merőben másabb volt, mint a 2012-es, amit annyira elítéltem, és annyira "rossznak" tartottam, mind színészi játékban, mind rendezésben.
Sophie Marceau szinte tökéletesen alakította Annát, sokkal jobban látszódott rajta az az évődés, az a szerelem, az a vágy, az a nő, akit Lev Tolsztoj tárt elénk.
Noha ez sem haladta meg a két órát, mégis elmondott, bemutatott mindent, amit a könyv, és amit a 2012-es verziónak kellett volna.
Nem egy kis csitrit láttam, hanem egy igazi nőt, aki a szerelemre vágyik.
A Vronszkijt alakító Sean Bean is jól végezte a munkáját, kifejezetten tetszett a lóversenyes és az azt követő jelenet, amiben ő játszotta a főszerepet.
Levin is pont úgy jelent meg, ahogy kellett, noha Kitty nem az a kislány volt, akinek elképzeltem, de ez sem rontott semmit a film jelentőségén, és a filmélményen.
Láthattuk, hogy érezte magát Vronszkij Anna halála után, hogy rohant a testéhez, mennyire szomorú volt, mennyire magába zuhant.. ezt én nagyon hiányoltam a legutóbbi filmből..
Egyszóval: tetszett.

Halasztgatás...

Hűha, annyira eszetlen vagyok. Megint kezdek beleesni a hibába, hogy úgy érzem, semmire nincs időm... pedig van, csak nem arra használom, amire kellene... Most is, körülbelül 3-4 órát vesztettem el, mert csak tologattam a tanulást... Két hónap, és érettségi, az pedig hihetetlenül közel van...
És én mindig mindent csak tologatok, halasztgatok. Nem mehet ez így tovább!